129 éve született Tamási Áron. Egy nap Tamásival a Gimiben

Ünnepelt a Gimnázium apraja-nagyja szeptember 18-án, pénteken.

Az előrehozott szülinap idén 19 féle programot kínált, mindegyik Tamási Áron szellemi örökségének felfedezésére adott lehetőséget. 

A közös ünneplésnek vannak állandó helyszínei, ilyen például az irodalmi kávéház, mely szünetekben finomságokat kínál az éhes diákok számára, a Tadisz csodálatos süteményekkel készül évente a szülinapi zsúrra. A kávéház a tanórák ideje alatt szellemi műhellyé változik, rendhagyó irodalomórák keretében Tamási-szövegeket olvasnak fel a gimis diákok, irodalmi lapokat forgatnak, gondolatban messze, elmúlt korok világában kalandoznak.

Ugyanilyen stabil pont az ünnepi térhasználatban az első emeleti folyosó, ahol Tamásit megidéző sarok várja ma is érvényes és aktuális gondolatokkal az ott megálló diákokat, tanárokat. Vedd és forgasd! – hirdeti a plakát: a névadó író életpályáját bemutató gazdag fényképgyűjteményt tartalmazó album mellett még életében napvilágot látott kiadványok, az írói életforma állandó tartozékaként egy írógép befűzött fehér lappal várják az érdeklődőt Tamási ballagási fotója mellett. Kis kosárból üzenetcsíkok úsznak be a látótérbe, elmés gondolatok, szentenciák kedélyes székely humorral derítik mosolyra az arcokat.

Nagyszünetben maga Tamási szól a sulirádióból, farkaslaki éveiről, a nehéz falusi munkáról, a székely emberek világáról mesél a kései utódoknak, hogy azok értékelni tudják a mindent megadó, kényelmes világot, melyben nincsenek világháborúk és nincs 56, de van mindennapos online-kihívás. A rengeteg a Hargitáról a telefonokba költözött, a surgyelánok sincsenek messze. Az ábeleknek talán ma sem könnyebb.

A tanári testület is kivonul szünetben az udvarra a Tamási világát megidéző fotósarokhoz, évente elkészíti Dávid Attilával a közös őszi tablót az üzenettel: mi otthon vagyunk (a) Tamásiban. Osztályközösségek, baráti bandák, párok fotózkodnak, az üzenet fölött petróleumlámpa, mintha azt jelezné, hogy a digitális homályban mécsláng gyúl, jelzi az irányt, a biztos pontot, ahová vissza lehet térni. Őrzi a fényt a sűrűsödő rengetegben, az otthon a hazában.

Az elemisták és az 5-8.-asok is feljönnek csapatokban a nagy Gimibe találkozni Tamásival, tanulmányozzák a kerítéskiállítást, forgatják Tamási könyveit a könyvtár olvasótermében, fotózkodnak az udvaron, a szobor előtt, belekóstolnak a nagyok ünnepébe, és mélyen szívükbe zárják a látottakat, az érzést, hogy jövőre vagy később ők is itt szeretnének otthon lenni, azért tanulnak, hogy otthont találjanak életük meghatározó szakaszára a nagy Gimiben.

Idén az elemisták szülinapi köszöntőt énekeltek Tamási szobránál hittel a lelkükben, hogy a csengő hangok tisztán hallatszanak az égben. Sok születésnapokat vígan megélhess! Gyurmakompozíciót készítettek az előkészítősök, A hazug sünt illusztrálták az elsősök, az Öreg pillangót jelenítették meg bábjátékkal a másodikosok, lapbookot készítettek a harmadikosok, ünnepi újságot szerkesztettek, időkapszulába zárták, videóüzenettel köszöntötték Tamásit a negyedikesek.

Jakab Tamás színésszel Tündöklő Jeromost keltették életre a felolvasószínház keretében a népi színjátékok iránt érdeklődő diákok, akik reggel 8 és 12 óra közt négy órát töltöttek a székely faluban fogadva a világmegváltást ígérő idegent, végül megbizonyosodva a hagyományos értékek megtartó erejéről.

A komédiTÁsok anekdotákat meséltek Tamásiról a kilencedikeseknek, akik a szobor előtti téren végül igazi beavatást nyertek Tamási világába.

Székelyszoknya pördült a muzsika hangjára, csengő ének szólt a Rekettye ritmusára, a dombon ülő alma mater egykori diákjának versét szavalta Angyalka. A. Szabó Magda, a budapesti székhelyű Tamási Áron Közhasznú alapítvány elnökasszonya mesélt Tamási ma is aktuális gondolatairól a gólyáknak és a Tamásit köszöntő tantestület számára. Értékelte a kilencedik osztályok kisfilmjeit, melyek idén másodszor versenyeztek. A beavatás részeként problémamegoldásról, összefogásról és kreativitásról tettek tanúbizonyságot a gólyák: húsz Tamási-mondatból választva a mindennapi életről forgattak 3 perces videót bizonyítva, hogy a székely író bölcs mondásai ma is élnek, élni tanítanak. Idén a földszinten lakó 9. C osztály szívhez szóló igaz története bizonyult a leghitelesebbnek hirdetve, hogy „a szívnek semmi sincs messze”. Egy-egy tornazsákot kaptak jutalmul az üzenettel: „Lélek légy és szabadság, és a többi hozzáadatik neked!” Hát Istenem!

Koszorú került a szoborra, kettő is, az emlékezés virágai.

Szólt a muzsika, pördült a szoknya, kattant a fényképezőgép, csoportkép készült a szobor előtt a tanári testületről.

A négy évet megélt biciklis zarándoklat mély nyomot hagyott a diákság szívében. A tavaly rendőri felvezetéssel zarándokolt majd húsz gimis diák biciklivel át a hegyen Farkaslakára a szülőházhoz. Egyikük Ép testben ép lélek címmel személyes hangú beszámolót írt arról, hogy milyen meghatározó élmény volt számára biciklivel zarándokolni Tamási szülőházához, ott betekintést nyerni az író világába.

A zsúfolt autós forgalomban veszélyes a biciklizés, a rendőri felvezetés meg költséges, ezért idéntől átalakult ez a programpont: a Gimnázium tanári testülete a szobor előtti flashmob és közös fotó készítése után autókba ülve zarándokolt el Tamási szülőházához, ahol a farkaslaki Tamási Áron Egyesület elnökasszonya, Hadnagy Jolán frissen sült, illatozó szilváslepénnyel várta az ünneplő tanári közösséget. Lelkesen mesélt Tamási életéről, szellemiségéről, bemutatta a szülőházat, és elkalauzolt a Tamási számára csendet és nyugalmat jelentő Ágnes-portára, ahol szívesen időzött az író, ha itthon tartózkodott. A közösségi összefogással csodálatosan felújított ház tornácáról Tamási szavait idézte újra és újra Hadnagy Jolán, akinek lelkesedése határtalan, az általa vezetett egyesület a Leader-program keretében közösségi térré, Kultúrcsűrré alakította az egykori gazdasági épületet, ahol vendégül látta a gimis tantesületet. További tervek születtek: osztályok jöhetnek ide rendhagyó irodalomórára, testvériskolát lehet fogadni itt, konferenciák színhelye lehet…

Innen a Kotyogó étterembe vezetett a Tamásit ünneplők útja, ahol a már hagyományossá vált Írók hete program keretében a két Áron: Tamási Áron és Márton Áron kedvenc ételeit lehetett megkóstolni. A Kotyogó nagylelkű főnökasszonya, Kovács Cecília jóvoltából Ábel illatos „könyve” több példányban felkerült az asztalra, melyeket kinyitva ezúttal nem szellemi táplálék, hanem finomabbnál finomabb falatok rejtőztek a lapként szolgáló saláták közt. Kreatív, szellemes ötlet, kiváló kivitelezés… hatalmas lélek lakozik a Kotyogóban, jelzi ezt a sok felajánlás mellett a mézeskalács szív is, melyet mindenki megkapott búcsúajándékként egy könyvjelzővel meg a Hadnagy Jolán által szerkesztett és felajánlott gyönyörű képeskönyvvel.

Mintha búcsúban jártak volna a „zarándokok”: szellemileg, lelkileg töltekezve, a búcsús ebédet elfogyasztva búcsúfiával tértek haza Farkaslakáról.

Jövőre ugyanitt!

Ozsváth Imola, magyartanár