Év végi mese a 2019 – 2020-as Előkészítő osztályról

Szerkesztő: | 2020. június 15. | Hírek, Hírek, Szabó Zsuzsa tanító néni és osztálya

Nem is olyan régen, volt egy sziget: Lámpások szigete volt a neve.

Azt beszélik, úgy keletkezett, hogy a tanító, amikor először találkozott az iskolába érkező gyermek csapattal, belenézett picike tanítványainak óriásira nyílt szemébe és felkiáltott: „Micsoda lámpások!”

Azzal nagy égzengés, földrengés közepette, keletkezett a kisváros  közepén egy icike-picike sziget, ahol azóta is minden reggel találkoznak  a gyerekek és ahol nagyon nagy egyetértésben játszanak, tanulnak, és felsorolni is nehéz, hogy mi mindent művelnek tanítójukkal! Erről a mi “mindenről” szól a mese!

Amikor először találkoztak egymással az iskolában, nagyon megszeppentek, hogy mi lesz most velük, de mivel a szülők is elkísérték, meg a tanítójuk is barátságoson mosolygott, elhatározták, hogy másnap kedvenc meséskönyvükkel érkeznek a szigetre.

Azt rögtön hallotta a tanító, hogy nagyon szeretik a meséket, így elhatározta, hogy megszeretteti az olvasást még azelőtt, hogy megismernék a betűket! El is hívta Bosnyák Viktóriát, akinek nyelvtan regényeit szerinte rongyosra fogják olvasni. Sőt azzal a lendülettel be is íratta a városi könyvtárba a népes csapatot és boldog tulajdonosai lettek életük első igazolványának.

Annyira igyekeztek a gyerekek megtanulni azt a sok mesét, verset, éneket, hogy a jutalmul kapott baglyocskák nagyon hamar 77-re szaporodtak. És így alakult, hogy királykoronázásra került sor!

Csaptak nagy lovagi tornát, ahol csodaszép ruhákban, lovagiasan vívtak igazi nagy sakkjátszmákat!

 

Mivel nagyon szerették zenét, a tanító elvitte a vonós hangszerek bemutatására szervezett koncertre. Elbűvölte őket a sok hangszer és azt is mondták nevetéstől kipirulva, hogy a nagybőgő hangja csiklandozza a fülüket.

 

Megnézték a Hótündér mesejátékot, ahol mindenki a becsületes, önfeláldozó vetési varjúval érzett együtt.

És, hogy megmutassák, milyen szépen énekelnek, a tanító elvitte őket a karácsonyi vásárra, ahol vidám karácsonyi népénekektől lett hangos a főtér és boldogság költözött az emberek szívébe. Ugyanezzel a népdalcsokorral köszöntötték az ötödikeseket is, akiket nagy szeretettel vendégelt meg a népes csapat. 

A kis csapat nemcsak énekelni, mesélni, rajzolni szeretett, hanem sportolni is. Ezért a tanító hetente vitte a gyerekeket korcsolyázni az új fedett városi korcsolyapályára.

A farsangot is nagy csinnadrattával temették el, jól megénekelve udvarhelyszéki népdalokkal. 

Minden ünnepet jól megünnepeltek: a születésnapokat, az egyházi ünnepeket, a Nők napján pedig szépen felköszöntötték fiúk a lányokat és a tanítójukat.

Március 11-től el kellett hagyniuk a szigetet. A világjárvány miatt minden gyermek a családok szigetére menekült, itt tanult tovább, védve a nehézségektől. A tanító ide küldte a szebbnél szebb népmeséket, amelyek segítségével szerencsésen befejezték azt az utat, amelyet ELŐKÉSZÍTŐ OSZTÁLYNAK nevezünk.

Ha időtök engedi, nézzétek meg formabontó évzárójukat!

Szabó Zsuzsa tanító

 

 

 

 

 

Kapcsolódó tartalmak