PAKSI ÉLMÉNYEK

Szerkesztő: | 2018. december 20. | Hírek, Hírek

2018. november 15-e, csütörtök, reggel 7 óra. Már buszon ültünk, és majdnem 700 km választott el minket úti célunktól, Pakstól. Fizikatanárnőnknek, Gagyi Annának, illetve kémia szakos tanárnőnknek, Horváth Rozáliának hála egy atomjó tanulmányi kirándulásnak nézhettünk elébe. Ők vállalták a felelősséget több mint 40 főt számláló csapatunkért.

 

Elzsibbadt tagjainkat egyórás pihenő során mozgathattuk meg Szeben látványos óvárosában, ami élményt nyújtott már a kirándulás elején azoknak is, akik nem először jártak itt. Ezután már teljes gőzzel tartottunk Paks irányába. Estére meg is érkeztünk a szálláshelyre, a város közelében lévő erdei iskolába. Mindenki nevében mondhatom, nagyon otthonos volt, nem mellékesen a wifi-hiányra sem panaszkodhattunk, szóval kellemeset csalódtunk. A társaság vegyes volta sem gátolt meg abban, hogy jól érezzük magunkat, sőt, így talán közelebb kerülhettünk olyan emberekhez is, akiket eddig csak látásból ismertünk. Jó hangulatban telt el az este, levezettük az út fáradalmait.

Reggel aztán következett kirándulásunk fénypontja: a paksi atomerőmű látogatása. Az építmény több részből áll, elég nagy területen fekszik; magába foglal többek között egy kisebb múzeumot is, valamint egy étkezdét a munkások és a látogatók számára.

Egy idegenvezető kísért végig a turistáknak kijelölt útvonalon, beavatva minket az atomerőmű működésének „titkaiba” – így, idézőjelesen, ugyanis a legfontosabb dolgokat már elmagyarázták nekünk a tanárnők. Ettől függetlenül mindent illedelmesen, érdeklődéssel hallgattunk végig, hiszen az ismert információkhoz most vizuális élmény is társult. Persze sokkal több újdonság fogadott, mint amire számitottunk, és lehetőségünk adódott rázúdítani kisérőnkre kérdésözönünket, de úgy látszott, ő nagyonis örült ennek, mindenre választ adott.

Aztán jót derült a társaság, mikor mindenki fejére rákerültek azok az ormótlan, sárga munkavédelmi sisakok, amiket filmekben látni, bónuszként egy-egy pár füldugóval kiegészülve, de szájtátva léptünk be az energiatermelő turbináktól zajos, hatalmas csarnokba. Pont ott mentünk el a méretes generátor mellett, ahol tulajdonképpen az a rengeteg felszabadult energia konvertálódik elektromos árammá.

Ezek után egy üvegfallal elválasztott erkélyről szemlélhettük meg az egyik reaktor belsejét a négy közül, a helyet, ahol elásott kincsként tárolják a több tonnányi uránkapszulát, rudakba rendezve. Persze csak a nagy aknafödelek voltak láthatóak (szerencsére), az alattuk történő urán-és észbontó reakciókat illusztráción követhettük végig.

Mire bejártuk az erőmű zegzugait, lassan elfogytak a kérdéseink és ugyanígy eloszlottak a kételyeink a létesítmény szükségességével, biztonságosságával kapcsolatban. A rizikófaktor majdnem egyenlő a nullával, ezen kívül egy olyan energiatermelő megoldásról van szó, amely környezetbarát, nem túl drága és elképesztően hatékony. 2014-ben Magyarország teljes áramtermelésének 53,6%-át adta.

Végül a múzeumban is tettünk egy kört, ahol interaktív összefoglalót kaptunk az eddigiekről, még pár érdekes információval kiegészítve. Legtöbbünk számára a legnagyobb meglepetést talán az Európában működő atomerőművek nagy száma jelentette. Megtudtuk még, hogy tervben van egy Paks 2 nevezetű erőmű, hiszen a régi már sok-sok éve szolgálja az emberiséget, megérdemli, hogy végre „nyugdíjba vonulhasson”.

Mindenki csak úgy sugárzott… az éhségtől. Így hát zárásként megebédeltünk az étkezdében, hogy ne csak a szellemi táplálékot emésztgessük. Még vetettünk egy utolsó pillantást a parkolóból a kívülről méretétől eltekintve átlagosnak tűnő épületsokaságra, aztán buszunk a város felé vezető útra kanyarodott.

Meglátogattuk Paks híres-neves iskoláját, ahol az atomerőmű jövendőbeli műszaki agyasait oktatják, nem is akárhogyan. Az igazgató úr vezetett körbe minket az épület legfelszereltebb termeiben, amelyek mellett kissé elmaradottnak mondható egy átlagos gimnázium berendezése. Tekintve azonban, hogy az ott tanuló diákokra milyen komoly felelősség fog hárulni az elkövetkezendőkben, szükséges ez a „kiképzés”. Folyamatosan korszerűsítenek valamit a minél hatékonyabb szellemi fejlődés érdekében; nagyon büszkék erre, joggal.

Hosszú, tartalmas napunk után jól esett viszontlátni a kis erdei iskolát. Jóval korábban feladtuk a fáradtsággal szembeni harcot, mint első este (tanárnőink megnyugvására, talán).

Ilyen élményekkel indultunk el hazafele szombat reggel, bár akadt, akinek úgy tűnt, nem volt elég Paksból és majdnem ott is maradt. Szerencsére végül a kezdeti létszám volt a végső is.

Tanulmányi kirándulásunkat egy Szegeden tett séta koronázta. Mindenki egyetértett abban, hogy nagyon elbűvölő város, említésre méltó egyetemekkel. Ki tudja, lehet, hogy páran közülünk még el is gondolkodtak, milyen lenne ott továbbtanulni.

Végezetül, hatalmas köszönettel tartozunk tanárnőinknek a rengeteg áldozatért és befektetett energiáért, nagyon tartalmas és építő jellegű kirándulásnak lehettünk részesei, amely ráadásul anyagilag is csak nagyon minimálisan terhelt. A folyamatos jó hangulat pedig felteszi a csillagot a 10/10-re. Reméljük, nem voltunk okozói olyan sok őszhajszálnak, és hogy Önöknek is élményként marad meg ez a néhány együtt töltött nap.

                                                                                                                        Geréb Hanna, XII.B

 

A tavalyi tejgyárlátogatásunk után felmerült az az ötlet, hogy mi lenne, ha legközelebb Paksra utaznánk az ott működő atomerőműhöz.

Már kis időn belül megvalósulni látszott ez az elképzelés, arra eszméltünk fel, hogy pakolni kell, mert másnap reggel kezdetét veszi a tanulmányi kirándulásunk.

Igazából nem is akkor kezdődött, amikor felszálltunk a buszra, hanem előtte, atomfizika felkészítőkkel. Itt gyorstalpalót kaptunk az atomerőmű működéséről, amit később a helyszínen is kamatoztattunk.

Előtte azonban egy hosszú buszozást kellet kibírnunk, egy rövid Szebeni megállóval, ahol sétálva, kávézgatva próbáltuk felkészíteni magunkat lelkileg a további utazásra. A jó társaságnak hála nem is volt ez olyan vészes. Már besötétedett, amikor a szállásunkra, egy erdei iskolába érkeztünk. Másnap indultunk a kirándulás fénypontjához, a paksi atomerőműhöz. Számítottunk a bonyolult digitális rendszerekre, a hatalmas berendezésekre és az eszméletlen magasságokra, de azért a látvány mégis meglepett. Először a vezérlőterembe vittek, ahol szigorú figyelem alatt tartják a folyamatot, és oldják meg az esetleges problémákat. Hatalmas zaj fogadott a turbináknak, transzformátoroknak és szivattyúknak köszönhetően. De a reaktorteremben csend honolt. Itt csodálhattuk meg a hatalmas piros tetejű 4-es reaktort, amelyben elképesztő mennyiségű energia lakozik. Teljesen megváltozott a véleményünk a nukleáris energiával kapcsolatban, és a turbinák mellett, a hatalmas csarnokban sétálva megrémített, hogy a fogyasztó társadalmat mekkora erőfeszítések árán lehet kiszolgálni.

Ezek után a látogatóközpontban tekinthettünk meg egy kiállítást, itt még több ismerettel gazdagodtunk. Az erőmű múzeumában történelmi műszereket, öltözeteket láttunk. Az ezt követő ebéd után meglátogattuk az erőmű iskoláját, az ESZI-t, ahol kiképezik azokat a szakembereket, akik majd az erőműben fognak dolgozni. Az iskola jól felszerelt, sok szakirány működik. Ezután kívülről megnéztük a Makovecz-templomot, majd a szállásunkra siettünk. A másnap többnyire a hazaúttal telt, bár beiktattunk Szegeden egy megállót, ahol várost és egyetemet néztünk.

Összességében a kirándulás során sok tudással, élménnyel lettünk gazdagabbak, szerintünk mindenki számára megérte részt venni ezen. Reméljük az elkövetkezendő években is folytathatjuk tanulmányi kirándulásaink sorát kísérő és segítő tanárnőinkkel együtt, Horváth Rozáliával és Gagyi Annával. Köszönjük a lehetőséget!

Sala Dóra, XI. B

 

Kapcsolódó tartalmak

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com