Nyolcadikosaink

Szerkesztő: | 2020. június 14. | Hírek, Hírek

A hetedikesek nevében Deák Panna búcsúztatta a nagyokat:

Kedves nyolcadikosok!

Közeleg az év vége és meg sem áll addig, amíg a nyakatokba nem zúdítja minden kellemes és kellemetlen velejáróját. Nem állítom, hogy könnyű lesz, de emlékezzetek csak vissza a hátatok mögött hagyott évekre, a barátságokra, amik az eggyel alattatok járó évfolyammal, vagyis velünk szövődtek. Az együtt eltöltött szünetekre, amikor sokszor a mi osztályunkban egy padra letelepedve beszélgettetek a barátaitokkal, barátnőitekkel és közben a háttérben hangosan dübörgött a zene, na persze csak addig, amíg a szolgálatos tanár le nem állítatta. Jussanak eszetekbe az együtt átélt kirándulások, a megosztott szendvicsek és a lenyúlt, vízzel teli kulacsok. A harsány nevetések, amelyek olykor fuldoklásba torkollottak. Azok a pillanatok, amikor aggódva hallgattunk titeket, miközben közöltétek velünk, hogy a matektanárnő rossz hangulatban volt az órátokon, és sajnos a mi órarendünkben az állt, az oszi szép gyöngybetűivel, hogy éppen a matek a következő óránk. Sok szép közös emléket fel lehet idézni, ha egy kis időt rá tudtok szánni, hogy visszatekintsetek a múltba.

Tudom, nem csak ilyen szép, rózsaszín felhőkkel teli emlékek bujkálnak az elmétekben. Talán néha legszívesebben csak fognátok egy radírt, és kitörölnétek az eddigi életetek azon eseményeit, amikor kicsit kimentetek a vonalból színezés közben. De fel a fejjel! Az ember a saját hibáiból tanulhat a legtöbbet. Nem szabad elkeseredni, mindig a legjobbat kell kihozni a dolgokból.

 A legelső teher, amit ez a fránya évvége rátok sózott, az nem más, mint az abszolváló. A sok tanulás, a pluszórák és ráadásul ez a mindent tönkretevő mostani helyzet, ami átvette az uralmat a Föld fölött. Merem állítani, hogy amikor harmadikos korotokban elképzeltétek a kis Gimiben töltött utolsó éveteket, akkor az nem így nézett ki. Még az idei tanév elején sem sejtette senki, hogy ilyen, mindent elsöprő vírus fog terjedni. De most ne erre gondoljatok. Inkább valami ilyesmi járjon a fejetekben: “Hát istenem! És akkor mi van? Akkor a mi ballagásunk rendhagyó lesz. Senkinek nem volt még ilyen ballagása, mi leszünk az elsők! Fújja föl magát a vírus koronástul, mindenestül!” Most búcsút kell vennünk tőletek. Bevallom, kissé elszomorít, hogy ilyen hamar eltelt… Hány év is? Egy, kettő… Hét! Hét közös hosszú év, ami úgy elröppent, mintha sietne, hogy nehogy lekésse a vonatot.

Úgy gondolom, hogy ezekben az években mind gazdagabbak lettünk azzal, hogy megismertük egymást. Ha majd kilencedikben egy unalmas órán ücsörögtök, és csak bámultok ki a fejetekből, akkor majd engedjetek utat a kicsi Gimiben töltött pillanatok emlékképeinek felsorakozásának. S ha majd sok-sok év múlva ezek az emlékek egy zárt kapuba ütköznek, akkor kérlek, keressétek meg a kulcsot, akárhol is legyen: találkozzatok a régi osztálytársakkal, és együtt idézzétek fel az elhalványult 5-8-as éveitek történéseit!

Remélem, majd találkozunk a Nagy Gimiben, addig is kitartást, türelmet és sok sikert kívánok nektek!

Kapcsolódó tartalmak