Nyolcadikosaink

Szerkesztő: | 2020. június 14. | Hírek, Hírek

Szerető és gondoskodó osztályfőnökük, Boca Adriana, így köszönt el végzőseitől:

Kedves nyolcadikosaim!

Többé már nincs kétség! Az idő, amit talán máig jóformán nem éreztetek, ma titeket szólít. Amiről mostanig azt hittétek, hogy csak másokkal, a nagyokkal történhet meg, amit talán még pár napja sem akartatok tudomásul venni, az elkerülhetetlen bizonyosság lett.

Eljött hát a ballagás napja, a búcsúzás pillanata. Nehéz megszólalni ezekben a percekben, hiszen nem könnyű elmondani mindazt, amit érzünk és gondolunk. Búcsúzás ez egyben eddigi életetektől, bizonyos értelemben eddigi  önmagatoktól is. Visszatekintés életutatokra, számadás, leltár az elmúltakról és előretekintés jövendőtök, céljaitok felé.

Itt formálódott egyéniségetek a sokat látott és sok mindent megélt falak között. A végbement változás jelentős. Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulások, a különböző iskolai rendezvények, a mindennapok feladatai, nehézségei, gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, időnként gondok és nehézségek a tanulásban és az élet más területein, az osztály- és iskolatársakhoz, tanáraitokhoz fűződő viszony, és számos kibontakozó bizalmas, meghitt vagy remélt kapcsolat – ezek mind-mind itteni életetek természetes velejárói, aktívan átélt, elválaszthatatlan részei voltak, szorosan idekötöttek benneteket. 

Szorongást, félelmet  is érezhettek ti szívetekben most, amikor el fogjátok hagyni az Alma matert, a jól ismert barátokat, tanárokat, s el kell indulnotok  az ismeretlenbe, az idegenbe, az élet harcmezejére,  de mindig visszatérhettek hozzánk egy beszélgetésre, tanácsért..

„Jöttem valahonnan.

Megyek valahova.

Az én vándorlásom

nem szűnik meg soha.

Vándorló utamon,

meg-megálltam itt-ott,

s kinyiltak előttem

bimbóba zárt titkok.” 

(Horváth István: Az én vándorláso)

Rengeteg tanácsot hallhattatok az utóbbi napokban, hiszen mindenki védeni szeretne valamitől, amit ő esetleg nem tudott kikerülni a maga élete során. Most nem tanáccsal szolgálok, hanem egy történettel, aminek az üzenetét nekünk, felnőtteknek nagyon nehéz belátni:

És egy asszony, aki gyermeket tartott kebelén, szólott:
– Beszélj nékünk a gyermekekről!
És ő mondá:
– A ti gyermekeitek nem a ti gyermekeitek! Ők az önmaga után vágyódó Élet fiai és leányai. Általatok jönnek létre, de nem titőletek, és bár véletek vannak, nem a tiéitek. Szeretetet adhattok nékik, de nem a gondolataitokat, mivelhogy saját gondolataik vannak. Istápolhatjátok a testüket, de a lelküket nem, mert az ő lelkük a holnap házában lakozik, ahová ti nem látogathattok el még álmaitokban sem. Igyekezhettek, hogy olyanok legyetek, mint ők, de ne akarjátok őket olyanokká tenni, amilyenek ti vagytok. Mert az élet nem halad visszafelé és nem maradoz el a tegnapnál. Ti íjak vagytok, amelyekről gyermekeitek, mint élő nyílvesszők pattannak ki. Az Íjász látja a célt a végtelenség útján és meghajlít benneteket hatalmával, hogy nyilai gyorsan és messzire szálljanak.
Szolgálja a ti hajlásotok az Íjász kezében a boldogságot; mert amiként szereti az elrepülő nyilat, úgy szereti Ő az íjat is, amely helyben marad.

Remélem jó és stabil íjak voltunk, és az íjász kegyelméből messzire fogtok szállni!

Kapcsolódó tartalmak