Nyolcadikosaink

Szerkesztő: | 2020. június 14. | Hírek, Hírek

Egykori tanító nénijük, László Marika így szólt az időközben kamaszokká cseperedett kisiskolásaihoz:

Kedves nyolcadikosok, kedves nyolcadikosaim!

Ti már sok mesét hallottatok, olvastatok életetek folyamán. Ma a ti meséteket szeretném elmondani amihez a mesepszichológiát hívom segítségül.

Egyszer volt, hol nem volt…… Voltál Te, a főhős, aki 15 évvel ezelőtt megérkeztél a meleg családi fészekbe, ahol szüleid gondoskodó szeretete vett körül. Szeretete, mely önbecsülésre és küzdőképességre nevelt, hogy elkezdhesd megélni életed nagyszerű meséit.

 Most megint fordul egyet az idő kereke, új mesét kezdesz: útra kell kelned újra szerencsét próbálni. El kell hagynod a megszokottat, itt kell hagynod a számodra kedves tanárokat, diáktársakat, a jól ismert folyosókat, termeket. Ki kell lépned a komfortzónából, különben nem fejlődsz. Ehhez életbátorság szükséges: egy életem, egy halálom, én bizony megpróbálom!

A hamuba sült pogácsa már a tarisznyádban. Ez lehet szüleid, tanítóid, tanáraid áldása, a megszerzett tudás, az élethez szükséges készségcsomag. Ebből fogsz majd bölcsen gazdálkodni az utad során.

Tudom, hogy nincs táltos paripád, csak egy gebéd. Kardot sem adtak a kezedbe. A tarisznyád nincs megrakva ínyencségekkel, csak a hamuba sült pogácsád lapul benne. De te ne panaszkodj, ne keress kifogásokat, ne hibáztasd a körülményeket! Attól nem lesz könnyebb, vagy jobb. Bizalommal, hittel indulj! Hisz te vagy a főhős, ez a te meséd!

Az út számodra még ismeretlen, bizonytalan, kedves mesehős. Nem ismerheted az út állomásait. Nem tudod, hol várnak rád a sárkányok, hol a segítők. A sárkányok lehetnek belső démonok: félelmek, szorongások, kishitűség, amelyeket le kell küzdened.

Céllal indulj, és azt sose téveszd szem elöl. A fejlődésig, a célig rengeteg olyan próbát kell kiállnod, amelyek lehet, hogy pillanatnyilag kudarcot jelentenek. Akkor szedd össze minden erődet és vágd a sárkányt derékig a földbe. Útközben jogod van félni, szomorkodni, elbátortalanodni. De jogod van örülni, ujjongani, együttérezni. Jogod van az érzéseidhez.

Küzdj mindvégig, hogy elérhesd az égig érő fa tetejét, hogy elhozhasd az élet vizét. De ne rohanj! Legyen időd útközben segíteni: tisztítsd meg a kemencét, a fákat az elszáradt gallyaktól, kötözd be a madár törött szárnyát és dobd vissza a tó szélén vergődő halat. Legyen időd útközben felismerni a kínálkozó lehetőségeket, hogy mindig jobb emberré válhass. Találd fel magad a különböző élethelyzetekben és bízz a mindennapok csodáiban!

A Himalája lábánál, a magas völgyekben él egy népcsoport, serpáknak hívják őket. Közülük sokan segítőként dolgoznak, a hegymászókat kísérik, segítik, vezetik a hegymászás során. De a hegy meghódítása a hegymászók érdeme. Övék az öröm, a megvalósítás, ha sikeres a csúcstámadás. Örülök, hogy életetek egy szakaszán a serpátok lehettem, segíthettem, vezethettelek, utat mutathattam. Szép élmény volt ez nekem, hálás vagyok érte.

Most pedig induljatok! Hódítsátok meg a saját hegyeiteket! Induljatok, kedves mesehősök, a célotok felé! Álljátok ki a rátok váró három próbát, a vizsgákat. Győzzétek le a sárkányokat, érjétek el az égig érő fa tetejét és hozzátok el az élet vizét!

Isten áldása kísérjen mindvégig!

Kapcsolódó tartalmak