Mindannyian mások vagyunk…

Szerző: | 2017. november 21. | Hírek

Átlagos napnak ígérkezik a november 16. is… Lecsúszik a reggeli szendvics, legurul a C-vitamin, a meleg kakaó, kiürül a ház, a bentlakás, bedugul a város, és megtelik az iskola.

Bár a küszöbön álló román félévi gondolata valamelyest megszűri a szünetek boldog egymásutániságát, a IX. C házatáján vidáman, békésen zajlik ez a csütörtök is. Miért is?

Mert ma a román mellett, életet is tanultunk, életet egymás mellett. Azért, amiért a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hibás. Ha én a mellettem levőnek nem tudom felismerni az értékeit, én nem vizsgáztam jól. Miből is? Toleranciából.

Szenzációs programon vehettünk részt november 16-án. A Caritas udvarhelyi csapata Tolerancia napot szervezett. Fiatal önkéntesek lelkes csapata, készséges segítők, és Sándor István karizmatikus programfelelős – aki úgy szereti, ha egyszerűen csak Isúnak szólítják :)– egy igen gondosan megszervezett és megtervezett röpke két órában megállította körülöttünk a világot, felnyitotta a szemünket, kinyitotta a fülünket és tágabbra nyitotta az ajtót a szívünkben is.  El tudod végezni a kiszabott feladatot, ha nem HALLOD az útbaigazítást? Le tudod írni a saját nevedet, ha nem LÁTOD a lapot és a tollat? Boldogulsz akkor is, ha NEM ENGEDELMESKEDNEK A KARJAID? Igen, mert segít a melletted levő, aki felismeri, hogy segítségre van szükséged.

Köszönjük Caritas, ma is egy kicsivel jobbak lettünk.

Szűcs-Olcsváry Melinda osztályfőnök

 

Egy csütörtöki nap ellátogattunk a Kossuth utcába, ahol a Tolerancia nap keretén belül tartottak nekünk előadást a Caritasosok képeken, illetve rajtunk keresztül a tolerancia, vagyis a különbségek elfogadásának fontosságáról. Itt különböző kihívások, játékok vártak ránk. Betekintést nyerhettünk a hallás, látás, tapintás, illetve beszéd nélküliség világába, kipróbálhattuk, hogy milyen, ha csak tolószékkel tudunk közlekedni, hogyan lehet vakon csocsózni, vagy éppen mennyire nehéz némán megértetni magad bárkivel.

És most már tudjuk, hogy toleránsak vagyunk akkor, ha felismerjük, hogy bár az ismereteink, tudásunk, eszközeink, képességeink, adottságaink megvannak, elviseljük, toleráljuk, ha mások ezt esetleg nem tudják, és nem ennek megfelelően látják a világot, nem eszerint viselkednek, gondolkodnak, érvelnek.

Lackó Anita IX. C

Kapcsolódó tartalmak

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com