Mert a legárvább, akinek még halottai sincsenek

Szerző: | 2017. november 1. | Hírek, Hírek

Gimisnek lenni, sok minden más mellett, azt is jelenti, hogy október vége fele egy csokornyi gimis egy igen szép és nemes küldetést kap: meglátogatni nagymúltú iskolánk elhunyt tanárainak sírjait.

Az idéntől ez a fontos megbízás osztályunkat, a kilencedikes természettudomány osztályt, a IX. C-t illeti az elkövetkezendő 4 éven keresztül. Köszönjük a „feladatot”! Jò èrzès a tudat, hogy elődeink sìrjainak felkutatàsàval egy picit mi is hozzàjàrulhatunk annak a kapocsnak az erősìtèsèhez, amely lassan màr 425 ève kovàcsolòdik egyre erősebbè.

Zord idő, kabát alá bebújó hideg szél, fehér krizantémra fagyott ifjú ujjak, nyakbehúzós csöndes poroszkálás, a múlt kutatása, mindez személyes halottaik sírjait takarító elmélyült emberek elismerő pillantásainak kereszttüzében: „Milyen ügyesek vagytok!”, „Melyik iskolából vagytok?” Kiemelkedik a nyak a kabátból: „Gimisek vagyunk.” A leckét megtanultuk, ma éppen tiszteletadásból.

Isten nyugtassa elhunyt tanárainkat, és az örök világosság fényeskedjék nekik!

Szűcs-Olcsváry Melinda, osztályfőnök

Kapcsolódó tartalmak

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com