Csapatépítés Shakespeare-rel

Szerkesztő: | 2018. október 8. | Hírek, Hírek

Hatalmas ötlettel állt elő osztályfőnökünk a második iskolai héten: építsünk csapatot Shakespeare-rel, utazzunk fel Kolozsvárra A velencei kalmár bemutatójára.

Nem kellett kétszer mondani, az osztály azonnal fellelkesült, és elkezdődött a szervezés, a készülődés. Az Oszi néni kérésére angoltanáraink felkészítettek minket a mű megértésére, segítségük nélkül valószínűleg nehéz lett volna helyesen értelmezni a művet. Egy ilyen darab megtapasztalása, úgy hiszem,  része kell legyen az angol osztályos életünknek, mert hát hogyan nézne az ki, hogy a „KilencBések” nem kóstolnak bele Shakespeare munkásságába.

Amikor felültünk a buszra, az volt az érzésem, hogy egy nagyon jó és tartalmas utazás veszi itt és most kezdetét, mely mindenkinek az emlékezetébe fog vésődni (persze azoknak, akik velünk tartottak, mert sajnos öten nem tudtak eljönni, és ezt mi is sajnáltuk, nem beszélve róluk).

Varázsa volt már az arrafele vezető útnak is. Az elején egy kicsit tartottam attól, hogy nem lesz kellemes suli után 4 órát busszal utazni, de egy röpke pillanat alatt el is szállt a hosszúnak ígérkező négyóra. Ha valami felé haladunk, valamit várunk, az mindig jó érzéssel tölt el mindenkit, hiszen felfedezünk valami újat, szépet, és ez csodálatos. Úgy hiszem, hasonlóan éreztünk mi is mindannyian.

Aztán megtörtént a várva várt pillanat. Testületileg beléptünk a színházba, elfoglaltuk a helyünket a nézőtéren, és itt mondhattuk ki nyugodt szívvel, hogy: MEGÉRKEZTÜNK! A darab fantasztikus volt. Érdekes volt látni azt, hogy Shakespeare világát hogyan lehet kivetíteni napjainkra, és mindenki számára érthető, szórakoztató változatban előadni. Eddig háromszor tapasztaltam ehhez hasonló élményt, és ez egyike volt azoknak.

A színház után – nagy meglepetésünkre – elmehettünk körülnézni Kolozsváron „by night”. Új élmény volt megtapasztalni a késő esti órában is lüktető város ízét. Természetesen kikötéssel tehettük ezt, éjfélkor mindenkinek a megadott találkozóhelyen, a „ló farkánál” kellet lennie.  Hazatérve a szállásra, csendes bulizásba torkollott az este, zajtalan hahotázás, néma grimaszok közepette – mert természetesen, nem állt szándékunkban zavarni a felvigyázóinkat. Szép lassan szerre mindenki álomba szenderült.

Ezen a hétvégén belekóstolhattunk kicsit egy más és érdekes világba, „Kincses Kolozsvár” hangulatába. Az élmény feledhetetlen, még akkor is, ha szobortól szoborig, templomtól templomig rohantunk a szemerkélő, majd egyre sűrűbben csepergő őszi esőben.

A hazafele vezető úton volt időm elgondolkodni azon, hogy mitől is függ egy jó kirándulás: az oszitól, vagy akár az osztálytársaktól, netán a választott helytől és a programoktól? Én úgy gondolom, hogy mindezek együtt adják meg egy jó kirándulás receptjét: az osztályfőnök a jó ötlettel, a diákok a megfelelő hozzáállással, jókor és jó helyen jól érzik magukat.

Köszönjük szépen!

                   A KilencBé nevében, Andrészek Mátyás, IX. B osztályos tanuló    

Kapcsolódó tartalmak

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com