A legnagyobbak is elballagtak

Szerkesztő: | 2020. augusztus 6. | Hírek, Hírek

2020 július 25-én került sor a Tamási Áron Gimnázium Egészségügyi Asszisztensképző ballagására.

Dr. Tóth Attila az intézmény szakmai vezetője, így szólt az egybegyűltekhez:

 

Tisztelt Polgármester úr, tisztelt Esperes úr, tisztelt Igazgatók, tisztelt meghívottak, ünneplők! Kedves végzősök!

Rendhagyó tanévet zárunk, rendhagyó módon.

Hetek múlva értékes diplomáknak lesznek a tulajdonosai. Ezek a diplomák nem csak keresettek, vagy azok lesznek, de köteleznek is: tudásra, magatartásra, példamutatásra. A jelenben nagy szükség van mindháromra.

A Föld sorsát, a földön élő emberiség sorsát befolyásoló/megváltoztató, Covid 19 –es vírusjárvány, mint minden járvány, kifejezetten teljesíti nemcsak egészségügyi feladatát, hanem „ismeretterjesztő” feladatát is. Mert a járványok úgy működnek, mint a nagyítólencsék. Megmutatják, kinagyítják az emberi természet igazi jellemzőit, az egészségügy járványtani felkészületlenségét. Ez az utóbbi megállapítás a 19. század utáni orvoslásra vonatkozik, mert a régebbi, hipokrateszi orvoslás jellemzője az individualista, egyénre vonatkozó ellátás volt, járvány idejére pedig így szólt: „cito, longe fugas et tarde redeas” (siess távol menni és térj vissza minél később). Csak a 19. században jelent meg a közösséget is érintő egészségügyi gondolkozásmód.

A napjaink járványa tömve van figyelmeztetésekkel az emberiség számára, de az emberek nagy része nem reagál rá. Az emberek nagy többsége még mindig természetfölöttinek képzeli magát, nem ismeri, vagy nem akarja felismerni a puszta valóságot, szinte gyermeki módon fantáziál, nem fogja fel, hogy a valóságtól elcsavargó elméje voltaképpen a sebezhető testében van, annak lététől függ. Hányszor bizonyította már a vírus.

Mire figyelmeztetett a járvány.

A Föld léte véges, de nem mindegy, hogy mennyit tart. A civilizációs szennyeződések csökkenése az ózonpajzson keletkezett nyílás csökkenéséhez vezetett pár hónap alatt, a tavasz, eddig nem látott vagy rég nem látott állatok, bogarak és növények megjelenését hozta az idén, elvándorolt vagy elmenekült halak, állatok, madarak tértek vissza, amelyekről csaknem megfeledkeztünk.

Az emberiség kevesebb élelmet pazarolt, mert otthon, gazdaságosan készített, nem pazarlóan kifőzdékben, vendéglőkben fogyasztott. Spórolt a munkában, termelésben, csökkent a felesleges kínálat a legtöbb termékben.

Csökkentek az éjszakai garázdák okozta károk, mert otthon voltak az emberek. A család kiemelt szerepére mutatott rá a járvány. A szülők, többet voltak gyerekeikkel, ráébredhettünk az első hét év imprinting benyomásainak személyiségformáló feladataira.

Rájöttünk, hogy mennyire fontos az embernek a másik ember egyszerű jelenléte is. Hogy az ember, társas lény.

Emlékezzünk csak azokra a jelenetekre, amikor, főként fiataljaink, de nem csak, egy asztalhoz ültek számtalanszor a szórakozóhelyeken és mindenki a maga kis „fonjával” volt elfoglalva. Úgy érezte, divatos szóval fogalmazva, hogy szocializálódik. Pedig magányos volt voltaképpen. Vagy mégsem? Nem teljesen, mert a másik ember fizikai jelenléte már elég ahhoz, hogy emberebbek legyünk.

Az igazi ember nem tud magányos akármi lenni.

Sok téves elméletet is leleplezett a járvány, amire most nem térnék ki.

De milyen szakmai jelzéseket kaptunk mi egészségügyiek tőle?

Először is, hogy az egészségügyi munka csapatmunka és amennyiben az alanyok, vagyis a betegek nem vesznek részt aktívan benne és nem tartsák be az általunk javasolt szabályokat, sziszifuszi munka is.

Ez a munka kimerítő normális viszonyok közt is, járványok idején pedig emberietlenül nehéz, hiszen fizikai és szellemi ráadást követel.

Felelősséggel teljes, kiemelkedő pontosságot követelő munka, mert az egészséget károsító tényezők csak a pillanatra várnak, hogy támadhassanak megnehezítve a helyzetet.

Félelemmel terhelt munka:

– az újtól való félelemmel, mert pillanatonként teremthet új helyzetet,

– a megbetegedéstől való félelemmel, mert minket és érhet a kór

– a féltő félelemmel, mert szeretteinket is érheti, mert sokszor hosszú ideig nem láthatjuk őket

– a nem ártani félelemmel, mert munkahelyemre behurcolhatom az ártó kórokozót

– a megvető félelemmel, mert a legtöbb kívülálló ismerethiányos megvetése nehezítheti mindennapjainkat

Nekünk, egészségügyben dolgozóknak mindezeket le kell győznünk. Nem engedhetjük, hogy bántson a veszély, meg kell előznünk, fel kell lépnünk ellene.

És megtanított a járvány arra, hogy nagyon fontos az egészség – a saját és a másoké egyaránt, fontos a családunk, fontosak a barátaink, az örömeink, hogy fontos a szabad, szabálymentes séta a természetben, fontos a nyíló virág, a csörgedező patak hangja, fontosak az éneklő madarak, mindenféle állat jelenléte, hogy fontos számunkra minden ember, fontos a hitünk.

Miért soroltam el a fentieket?

Mert szakmai tanulsággal van tele a járványidőszak, jelzések tömegével, amire figyelnünk kell.

Az emberi szervezet, szintén jelzések sokaságával mutatja már a minimális működési zavarokat is, amelyek még nem szervültek. Figyeljünk fel rájuk.

A mi szakmánk lényege, a betegségek megelőzése, a halál bekövetkezésének kitolása arra az időre, ami legjobban megközelíti a genetikai programunkban lévő élethosszat. A szervezet jelzéseinek figyelembevételével, azok felhasználásával, igénybe véve még a kezelési lehetőségeket is, teljesíthetjük életfontosságú szakmai feladatunkat.

Végezetül álljanak itt József Attila sorai:

Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is,

Mintha sok 1-es volna az irkában.

Hanem ezek maguk számlálódnak

És csudálkozik módfölött az irka,

Hogy mindegyik csak magára gondol,

Különb akar lenni a többinél

S oktalanul külön hatványozódik,

Pedig csinálhatja a végtelenségig,

Az 1 ilyformán mindig 1 marad

És nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon

És legelőször is

A legegyszerűbb dologhoz lássatok –

Adódjatok össze,

Hogy roppant módon felnövekedvén,

Az Istent is, aki végtelenség,

Valahogyan megközelítsétek.

 

Kívánok mindnyájuknak egészséget, tűzzenek maguk elé szép, nemes célokat, és kívánok erőt, hitet, kitartást, hogy megvalósítsák őket!

Dr. Tóth Attila, szakmai vezető

 

Köszönet a fotókért Dávid Attilának!

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolódó tartalmak